Negyven éve Szentendrén- egy sikertörténet a rúzs körül
Már kislánykoromban különös vonzódást éreztem a nőies dolgok iránt: a pörgős szoknyákhoz, a rúzshoz, a finom részletekhez. Amikor anyukámat figyeltem, alig vártam, hogy egyszer én is rúzsozhassak. Ő inkább fiúsan öltöztetett – imádta a kisfiúkat –, de én született nő vagyok, a nőiesség szeretete és a szépség iránti szenvedély nálam mélyen belül gyökeredzik . Valójában a kozmetikus szakma már a rúzsnál eldőlt . Később kisfiam babaként gyakran mutogatott a sok színes rúzs láttán, hogy „nekem is!” – de egyből megértette, hogy ő fiú, és a mami világa a nőiességről szól. Gyerekként mindig az építőipart játszotta. Azt szokták mondani, hogy mindenkinek az az életfeladata, amit gyerekkorában a játék során választ. Nála ez egyértelmű volt: az építés világa hívta. Én pedig a rúzsok és a nőiesség világát követtem és a választott utat mindkettőnknél az élet látványosan támogatta. A szépségszalonom légköre mélyen gyökerezik a családi női mintákban: anyukám és nagymamáim ...