Átkelni a folyón még nem elég
 |
Miért voltam fárasztó lelki állapotban? Sokat gondolkodtam a miérteken és hiába jógáztam már évek óta a jógaszőnyeg békéjét, a jelenlét megélését az élet folyamába nem tudtam megőrizni. Hogy kinek mennyire békés az elméje az nincs rá írva, látszatra jó kisugárzású sikeres emberek is tudnak nagyon sokat agyalni és ezért a lényeget a jelen pillanatot sohasem élik meg. Jó esetben valamilyen tevékenység közben amit szeretnek.
Történetem kezdete előtt fél évvel voltam először Indiába, ahol látogatást tettünk egy vaisnava szerzetesnél Szhadu Maharadzsánál, amiről már egyszer írtam egy bejegyzést. Lelki tanítást kaptunk tőle és elmesélte, hogy járt már Magyarországon többek között a nagymarosi templomban is. A templom falán lévő freskók ihlették tanítását. Ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljünk meg kell találnunk az önmegvalósítás kulcsát.
Ha megtaláltuk a kulcsot kinyílik az ajtó és megpillantjuk a lelkünket. A freskón a fehér galamb szimbolizálja a Szentlelket, ami a védikus felfogásban Paramátman (legfelsőbb lélek) a minden létezőben benne lévő Önvaló, ami Átman és Brahman egysége. Ez is tükör volt az aktuális állapotomra, mert már jártam az önmegvalósítás útján, sőt a kulcsot is megtaláltam, amikor Nagymarossal szemben a Duna túlpartján a visegrádi templom tövében kozmetikus tanuló voltam. Innentől már csak idő kérdése volt, hogy rátaláltam a jógára. 
A jóga segít, hogy egyensúlyba kerüljünk. Persze vannak olyan emberek is akik nem önmegvalósító típusúak és vallásos rítusokat végezve járják az útjukat. De mi van azokkal akik a templomban sem teljes odaadással ülnek? A jóga mindenkinek segít, hogy a mérleg egyensúlyba kerüljön.“Az ászana stabil és kényelmes” Patandzsali így fogalmaz a Jóga Szútrákban. A tradicionális, hiteles tanítványi láncolaton keresztüli integrál jóga minden eszköze azt segíti, hogy az egyensúlyi állapot létrejöjjön, vagyis a mérleg két nyelve egyensúlyra billenjen.
Ezen a képen jól látszik Nagymaros és Visegrád is. Indiai utam után átmentem a Duna túlsó partjára Nagymarosra és onnan szemlélődve, abban a helyzetben ahol ültünk ráláttam a visegrádi templomra, aminek tövében elindultam az önmegvalósítás útján. Mosolyogtam magamban, hogy Indiába kellett ahhoz elmennem, hogy most itt üljek és a maharadzsa tanítását a saját életem tükrében megpillanthassam. A legszebb pedig az volt, hogy férjem megjegyezte, a harmadikos tolltartóján lévő képen a visegrádi várat pont ebből a szögből látta és nem tudta, hogy ide kell ahhoz ülni, hogy a várat ebből a szögből lássa. Vannak jelek amiből biztosan tudhatjuk, hogy a saját utunkat járjuk. 
Átkeltem a folyón, átmentem a Duna túlsó oldalára, de a jelen pillanatot még nem éltem.Mi hozta meg a tudatosságot? Sivánanda mester tanításainak követése. 44 évesen a történettel egybeesően rátaláltam arra az útra amivel elértem, hogy a jelenben legyek. Amikor eljött az idő a Forma Stúdió túravezetője felvetette, hogy menjünk Prédikálószékre kirándulni, mert ismer egy könnyen járható útvonalat is. Amikor megérkeztünk a csodás panorámához elém tárult Nagymaros és Visegrád, a helyszínektől eltávolodva fentről tudatosan néztem a történetre. Ezért lett a szívem csücske ez a hely, hisz mindig az érzéseimre hallgatva a szívem útját jártam.
A kör bezárult, most 7 év múlva a jelölt, számomra testre szabott úton Pilisszentlászlóról (ami közelebb is van hozzánk), akár egyedül is könnyeden megteszem a túrát. Azt hiszem sokat fogok még ide jönni, egyedül és csoportosan is.
Lassan bármi történik tudok hozzá egy történetet mesélni, aminek a lényeget tekintve valójában semmi jelentősége sincs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése