Bhagavad Gítá a Legfelsőbb éneke

 

A tradicionális jóga óráinkon valamilyen jógikus irodalmi művet is feldolgozunk rendszeresen, ami nagyon fontos az elme békéjének eléréséhez. Az elmúlt másfél éveben a Védákban szereplő Bhagavad Gítával az Upanisádok eszenciájával foglalkoztunk. Most értünk a végére, ezért röviden összefoglalom a lényegét. Ez hasznos lesz azoknak akik ezen az órán nem tudnak részt venni, de azoknak is akiket érdekel és szeretnének a jelen zavaró problémáin felülkerekedni. A benne lévő bölcsesség  minden idők emberéhez szól és segíti, hogy minden korlátozó tényezőt elengedjünk, hogy elérjük a teljes jólét állapotát. Békét nyújt mindenki számára, tanításai univerzálisak. Az Upanisádok hangsúlyozzák, hogy az ember nem más mint Halhatatlan lélek, a lelki úton járóknál alapvető, hogy ne a múlandó testtel azonosuljanak. Napi tanulmányozása ajánlatos a jóga útján járóknak. A Sivánanda Asramban Indiában minden nap 1 fejezetet olvasnak fel. 

Megfelelő mester magyarázata szükséges a feldolgozásához, mi Swami Sivánanda tolmácsolásában ismertük meg és az alapján készítem el a beszámolóm. Világi gondolkodású emberek ne olvassák, mert vannak olyanok akik mindent kritizálnak és nem tartanak ott, hogy befogadják. Ez természetes, mert nem vagyunk egyformák. Ahogy három típusú ember van: aktív-cselekvő, racionális- elemző és érzelmes-odaadó, úgy mindenkinek más jóga út való (karma-cselekvés, dzsnyána-tudás, bhakti-odaadás) temperamentumának megfelelően, de Sivánanda mester azt mondja, hogy egyik utat se hanyagoljuk el, ha ténylegesen fejlődni szeretnénk. " Áldott az az ember aki naponta tanulmányozza a Gítát. Duplán áldott aki a Gítá szellemében él!"-mondja mesterünk és olvashatjuk a műben is. 

Előzmények és

 1. párbeszéd Ardzsúna Csüggedésének Jógája

A 18 fejezetes 701 versszakos mű egy párbeszéd Krisna és Ardzsúna között. Krisna a világ fenntartó energiáját testesíti meg (Visnu) és különböző korszakokban újjászületve Rámaként majd 9. reinkarnációjaként Buddhaként jelenik meg, hogy segítse az embereket a lelki fejlődés útján. Ardzsúna a Pandavák egyszerű embere, harcosa aki a Kauravákkal áll szemben a Kuruksétrai csatamezőn. A csatamező valójában az ember, aki tele van ellentmondásokkal kérdésekkel. Történetük hosszú évekre visszavezethető, amíg a háborúskodáshoz értek és a mű kezdetén. Krisna kocsihajtónak szegődik Ardzsúna szekerén, hogy elmagyarázza az univerzum törvényének lényegét. Ardzsúna a csatamező közepén végignézett az ellenségen és összezavarodott, mert mindkét oldalon rokonokat, apákat, nagyapákat, barátokat látott. Zavar lett úrrá rajta és kérdések merültek fel benne, hogy részt kell-e vennie a pusztításban?  Esetleg vonuljon vissza? Elvesztette lelkesedését és csüggedés lett úrrá rajta, tanácsért fordult Krisnához ( Igy vagyunk mi is sok esetben élethelyzeteinkben, nem tudjuk mi lenne a helyes megoldás).

2.párbeszéd Szánkhja Jóga (Számba venni, összeszámolni a tapasztalaton felüli világ összetevőit-legrégebbi filozófiai rendszer)

Krisna elmondja, hogy csüggedésének oka a kötődés- moha és a harcra buzdítja, de Ardzsúna reménytelen nem bízik abban, hogy ez jó megoldás lenne és útmutatást szeretne, hogy elméje konfliktusát megoldja. Elmagyarázza Krisna a Lélek ( Átman- egyéni lélek) örökkévaló természetét. A lelki szinten amikor felülemelkedünk testünk, elménk és érzéseinken (meditációban) nincs múlt és jövő csak jelen ( az örök élet). Az Átman nem hal meg, mert örökkévaló, felette áll az 5 elemnek is ( éter, levegő, tűz, víz, föld) amiből minden keletkezett és ezért nem lehet megölni. Meg kell tanulni az embernek az érzékszerveivel (orr-szaglás, nyelv-ízlelés, szem-látás, bőr-tapintás, fül-hallás) leválni a külvilágról, hogy az öröm és a bánat ne hatalmasodjon el rajta és így egyensúlyban marad. A túl nagy öröm ugyanúgy betegséghez, egyensúlytalansághoz vezet, mint a nagyon nagy szomorúság.

Ardzsúna harcos és nem futamodhat meg, minden cselekedetét úgy kellene végezni, hogy lemond a gyümölcséről. Nem gondol arra, hogy rossz lesz vagy jó a végeredménye, nyer vagy veszít, győz vagy elbukik. Ezt úgy sem tudja befolyásolni, mert a legfelsőbb kezében van. Úgy harcoljon, hogy ne akarja a királyságot megszerezni. Minden cselekedetnek van eredménye és ne foglalkozzon vele mi lesz, csak elméje békéjét tartsa meg.

Ardzsúna nem tudja milyen a nyugodt elméjű bölcs. Krisna elmondja, hogy mentes a vágyaktól. Aki tudja, hogy ő egy örök lélek az elégedett (vivéka-helyes megkülönböztetés) és kialakul, hogy mentes a vágyaktól (vairagja-vágytalanság). A nyugodt elméjű ember nem fél, haragszik úgy fogadja el a dolgokat ahogy jönnek, nem tesz különbséget a között, hogy szeret valamit vagy nem szeret. A jógi fordítsa figyelmét befelé és érje el belső forrását Lelkét ( Átman, Brahman) aki szívében él. A jógi így minden körülmények között békés marad ( Integrál jóga gyakorlás segíti, ha csak testgyakorlást végzünk és meditációt az nem elegendő. Erkölcsi tisztaság nélkül meditálni nem hozza el a békét). A jógi mikor elhagyja a testét akkor is erre gondol, hogy ő egy örök lélek és nem egy múlandó test.

3. párbeszéd A Cselekvés Jógája

Krisna az örökkévalóról beszél, hogy a kötődéstől megszabaduljon Ardzsúna, ami csüggedésének oka. Ardzsúnában felmerül a kérdés, hogyha valaki elérte a Legfelsőbbet szükséges-e még a cselekvés?

Krisna megerősíti, hogy szükséges, mert a tökéletesség nem azzal érhető el, hogy felhagy a cselekvéssel, hanem azzal, ha felajánlja a Legfelsőbbnek és lemond a gyümölcséről, eredményéről, megerősíti a már fentebb elmondottakat. Annak az embernek aki megismerte Istent nincs szüksége cselekvésre, mivel mindent elért amit lehetett, de az emberek felemelkedéséért cselekedhet, mert az a magasabbrendű dolog, így cselekedhet az is aki elérte a Legfelsőbbet és az is aki még csak erőfeszítést tesz érte.

A természet három tulajdonsága radzsasz-tüzes, intenzív érzelem, vágyakozás tamasz,-tudatlanság, lomhaság, tunyaság szattva-jóság, tisztaság fölött áll Átman, ennek ismerete szükséges a tökéletesség eléréséhez. Minden embernek a saját természetére kiszabott kötelességét kell elvégeznie kötődésmentesen.

Ardzsúna újabb kérdése, hogy miért borul ködbe az ember elméje és miért végez olyan cselekedetet ami helytelen? A válasz a vágy. A vágy minden cselekedet oka

4. párbeszéd a Bölcsesség Jógája

Krisna kijelenti, hogy időről időre megszületik, hogy harmóniát hozzon a világba( Buddha a 9. reinkarnációja) Mi a jógikus cselekvés titka? A kötődésmentesség, hiába nem cselekszik valaki , ha aktív az elméje és más pedig cselekszik, de kötődésmentesen és mentes az én cselekszem tudatától, nem érintik az ellentétpárok az öröm és bánat , mert egységben van a Legfelsőbbel és nincs kitéve újabb születésnek, eléri a halhatatlanságot. Ez akkor érhető el, ha az ember megtisztította magát a haragtól, félelemtől, kötődéstől. Az Úr mindenki odaadását elfogadja, bármelyik ösvényen közelít felé az ember.

A bölcsességet egy megvilágosodott guru lábainál alázattal és odaadással kell keresni, ha az ember az igazságot tapasztalás útján elérte nem éri több csalódás a tudatlanság miatt, mert mindenkiben az ÉN-t látja, nem pedig a múlandó testet. Az isteni bölcsesség még a bűnös embernek is felszabadulást hoz. Az isteni bölcsesség eléréséhez hitre és odaadásra van szükség. Az intelektuális tudás nem elegendő. A kétkedő lélek elpusztul és a kétkedés megakadályozza az embert a rendszeres gyakorlásban (Szádana), hit nélkül senki sem fejlődik (az igaz hit tapasztalaton alapul). A guru tanítását odaadóan követve gyors spirituális fejlődést hoz.

5. párbeszéd A Cselekvésről Való Lemondás Jógája

Ardzsúna még mindig zavart, Krisna világos útmutatása ellenére tudni akarja, hogy a cselekvés vagy a cselekvésről való lemondás a magasabbrendű. A Karma jóga (cselekvés) magasabbrendű, de valójában nincs különbség a kettő között. Az ember csak akkor érheti el a tökéletességet, ha cselekszik, de lemond cselekedete gyümölcséről. A jógi tudja, hogy minden cselekedet, minden elme állapot, minden  érzékszerv hiába aktív ő csupán a szemlélője és nem azonosul vele. Mindent az Úrnak ajánl fel nem kötődik és tiszta, érintetlen marad (Rendszeres gyakorlás megszakítás nélkül-napirend). Az ilyen bölcs nem születik újra. A két szemöldök közé koncentrálva és pránajámát gyakorolva tökéletes békében lesz része.

6. párbeszéd A Meditáció jógája

Ha az ember cselekszik, de cselekedete gyümölcséről lemond az az elme tisztaságához vezet. Csak a megtisztult elme tud az Átmanon meditálni. A vágyakról való lemondás nélkül nincs békés elme (aki uralja szexualitását az az elméjét is uralja). A meditáció gyakorlati útmutatása: elkülönült hely, gondosan elkészített ülőhely, fej-nyak-gerinc egyenes, de nincs megfeszítve. A megtisztított elme figyelme Átmanon és közben az orrhegyre vagy a kétszemöldök közé koncentrál. Bramacsarja (önmegtartóztatás) szükséges, mert az életenergia megőrzése és spirituális energiává alakítása megnöveli a koncentrációs képességet. A tanítvány legyen mérsékelt evésben, ivásban, pihenésben, ha így gyakorol azt találja, hogy Átman boldogsága semmihez sem hasonlítható, nincs drágább kincs mint az ÉN. Olyan mozdulatlanul kell az elmének Átmanra koncentrálni, mint egy mozdulatlan gyertyaláng szélcsendes helyen.

Ardzsúna kérdése, hogy mi a sorsa annak a tanítványnak aki a legnagyobb erőfeszítése ellenére sem éri el az ÉN-t? A jógával való foglalkozás egy jobb újjászületést eredményez, ahol kedvezőbb feltételei lesznek a gyakorlásnak, hogy nagyobb hittel és odaadással elérje az egységet. Az a jógi aki elérte az egységet magasabb szinten van mint az aszkéta vagy aki tudását könyvből szerezte.

7. párbeszéd A Bölcsesség és Felismerés Jógája

A jógi aki elérte az egységet, mindent megismert, de a tökéletes egységet nehéz megvalósítani, sok ezer ember közül kevesen törekszenek, de azok közül is kevés aki eléri. Mindent átható, mozdulatlan és végtelen az Úr formája. Krisna azt mondja, hogy minden ami létezik az Ő. Ő mindennek a lényege, felette áll mindennek mint mozdulatlan ÉN. A 3 gúna : radzsasz, tamasz, szattva ( fentebb részletesen) megtéveszti az embert és elfeledteti valós természetét mely Istennel egy. Ardzsúna megtanulta az odaadás legmagasabb formáját, de Krisna elmondja, hogy vannak alacsonyabb rendű formái is attól függően, hogy miért végzik. A csüggedő a bölcsesség keresője kedvesebb a Legfelsőbbnek, mint aki gazdagság után áhitozva imádja, mert a bölcs a puszta szeretetért imádja.

8. párbeszéd Az Örökkévaló Brahman Jógája

Krisna elmondja, hogy aki eléri annak nem kell visszatérni a múlandó világba. A koncentrált elme és a teljes szív amivel Ő elérhető. Vannak a fizikai test elhagyásának kedvező és kedvezőtlen időszakai, de aki teljes hittel odaadással van iránta annak a körülmények nem számítanak. Tiszta szeretettel minden kedvezővé alakítható. Emlékezéssel, meditációval, folyamatos bensőséges kapcsolattal minden hely, időszak áldásos lehet. Ardzsúna kérésére elmagyarázza Krisna, hogy Brahman minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan dolgon, túl minden néven és formán található a Legfelsőbb Lény. Az Isteni Lény elérésének titka az Úrra való emlékezés minden helyen még a napi tevékenységek közben is. Aki halála pillanatában is elmerül az emlékezésben az eléri az örök áldást. Az elmét Istenre kell függeszteni az Om vagy Isten bármely nevének ismétlésével a két szemöldök közé rögzítve. Rendszeres napi gyakorlással könnyen elérhető ( meditáció, kirtan, satsang). Az ember legdominánsabb gondolata uralja elméjét a halál pillanatában. Ez határozza meg következő születését. (Neked van domináns gondolatod?)

9. párbeszéd A Királyi tudomány és a Királyi titok Jógája. 

Krisna megfigyelte, hogy Ardzsúna képzett tanítvány és ezért a királyi tudást és titkot kinyilvánítja, mely közvetlen tapasztalással ismerhető meg. Leírja természetét, ő teremt és tart fen mindent. Az Úr néma tanúként áll mindenek felett. Mindent átható.

A tudatlan lények nem képesek felismerni az Urat abban aki már tapasztalta. Aki Istennel egyesült mindenkiben Őt látja. Az Úr védelmét élvezik akik benne találnak menedéket. Ő a végcélja minden módszernek és spirituális gyakorlásnak. Az odaadás minden spirituális fegyelmezésnek a lényege. Mindegy, hogy valakinek mi a foglalkozása, erkölcsi tisztasága milyen fokú, ha a Legfelsőbb felé fordul akkor eléri. A lényeg, hogy szeretetteljes odaadással tegye és ajánljon fel neki mindent: testét, elméjét, tetteit, érzelmeit, akaratát.

10. párbeszéd Az Isteni Dicsőség Jógája

A koncentrált elméjű odaadásának köszönhetően eljut a megkülönböztetés képességéhez, hogy tudja mi valós és mi valótlan ( vivéka már fentebb tárgyalva). A tudás csak az isteni kegyelemnek köszönhetően jön létre, aki odaadó eléri az isteni kegyelmet (meditációban elengedi gondolatait). A mantra ismétlése minden áldozat közül a legkívánatosabb. Én vagyok az Ősmag mondja Krisna. (Ez az ősmag mindenkiben ott van , ez Átman az egyéni lélek ami része Brahmannak az egyetemes Léleknek.)

11. párbeszéd A Kozmikus Forma Látásának Jógája

Krisna kétségei eloszlottak, megértette Átman természetét. Krisna felruházza a kozmikus látás képességével. Ardzsúna látomása mindent átfogó és egyidejű. Továbbá látja a kozmikus drámát, hogy mindenben a Legfelsőbb akarata nyilvánul meg. Ardzsúna képtelen elviselni a hirtelen tudattágulást és kéri Krisnát, hogy térhessen vissza megszokott formájához. Krisna elmondja, hogy ez nem érhető el önmegtartóztatással, tanulással, áldozattal, jótékonykodással. Az odaadás az egyetlen módja, hogy valakinek része legyen a magasztos látványában.

12. párbeszéd Az Odaadás Jógája

Az odaadás ösvénye  könnyebb mint a tudásé. A tanítvány Istent imádja, mint a Legfelsőbbet. A tudás ösvényén a forma nélküli Brahmanon meditál, de itt a testhez való kötődést és a szenvedélytelenséget (az érzelmeket a mantrák megfelelő mederbe terelik az odaadás útján) az út kezdetén már fel kell adni és ezért nehezebb.

Hogyan gyakoroljuk az odaadást? Krisna azt mondja Ardzsúnának, hogy egész elméjét függessze őreá. S ahányszor elvándorol az elme terelje vissza, ha koncentráció nehéznek bizonyul akkor ajánlja fel minden cselekedetét neki, mondjon le minden cselekedete eredményéről (gyümölcséről). Az igazi gyakorló nem kötődik semmihez, ellenszenvet sem érez, egyforma ellenséggel és baráttal. Bírálat és dicsért egyre megy, csöndes, a világ dolgai nem zaklatják fel, a benne lakozó Legfelsőbb teszi boldoggá, ezért elégedett. Aki odaadó és elméjét elengedi azt teljesen átjárja a Legfelsőbb. A múlandó világban semmi sem hasonlítható ehhez a boldogsághoz, ezért könnyű lemondani a vágyakról. 

13. párbeszéd A Mező és a Mező Ismerője Közötti Megkülönböztetés Jógája

A halhatatlan Lélek megtestesülése e fejezet témája. A Mező és a Mező ismerőjének megismerése a valódi tudás. A fizikai test a Mező (prakriti). A halhatatlan Lélek a Mező ismerője. A Lélek (mező ismerője, purusa) a múlandó testben ( mező) lakozik. 5 elem (már fentebb említve) ego, elme , értelem, érzelem a Mező. A valós tudás a halhatatlan Lélek ismerete, mely mindenütt jelenlevő univerzális eszencia. Amikor képesek vagyunk felfogni, hogy mindenkiben ott lakozik a Lélek, akkor megértjük, hogy nem árthatunk senkinek. A fájdalom és a betegség is helyes meglátásba kerül. Akik az intuíció szemével látnak ( meditáció-elme elengedése), az írások és a guru tanításainak segítségével feltudják fogni a természet nem létező voltát. Aki ugyanazt az Urat látja mindenben az eljut a célhoz.

14. párbeszéd A Három Gunán Való Felülemelkedés Jógája

Már fentebb tárgyaltuk a szattva, radzsasz, tamasz minőséget, ennek ismétlése még jobban tudatosítja, ami feltétlen szükséges a helyes megértéshez. E 3 minőség mindenkit hatalmában tart, ebből épül fel a természet, ezek felelősek minden cselekedetért. A legmagasabb rendű a szattva, a tisztaság, de a Legfelsőbb még ezen is túl található. A tanítványnak saját természetét a gunákon keresztül elemeznie kell mondja Krisna. Az odaadással a 3 gunán felülkerekedhet az ember. (Van tesztem ahhoz, hogy ezen keresztül elemezzük magunkat)

15. párbeszéd A Legfelsőbb Lélek Jógája

A Purusa a satcsidananda ( öröklétezés-tudás-üdvösség) formájával az egész világot betölti. Két féle Purusa van. Az elpusztítható és az elpusztíthatatlan. Minden teremtmény elpusztítható, csak a Kutastha nem. A legfelsőbb Purusa elpusztíthatatlan, a 3 világot (guna) áthatja és fenntartja. Felette áll az elpusztíthatónak és az elpusztíthatatlannak is, úgy nyilvánítottak mint legfelsőbb Purusa ahonnan az ősi energia kiárad. Én vagyok amit a Védákból tudni kell. Az egyhegyű odaadás (meditáció, kirtana -mantrák közös éneklése) a legbiztosabb és leghatásosabb módja az Önmegvalósítás elérésének.

16. párbeszéd Az Isteni és a Démoni Megkülönböztetés Jógája

Krisna elmondja, hogy aki sikeres szeretne lenni a spirituális életben annak az erkölcs, az erényes életvitel fontos, mert a felszabadulással szoros kapcsolatban van. Milyen személyiséget kell az embernek kifejlesztenie? Milyen életvitelt kell folytatnia?

A tiszta isteni tulajdonságok békéhez, felszabaduláshoz vezetnek, az istentelenek (démoniak) megbéklyóznak. Tisztaság, becsületesség, igazmondás ( őszinteség) elengedhetetlen. Szenvedély, harag, kapzsiság a pokolba vezet. Aki megszabadul e 3 tulajdonságtól az felszabadul. Patandzsali Jógaszútrái is írnak az astangáról ( 8 lépcső) amely nagy segítség a helyes megértéshez. Jama, nijama (az erkölcsi és viselkedési szabályok) az első két lépcső megvalósítása nélkül nem jutunk messzire a spirituális úton.

17. párbeszéd A háromféle Hit Elkülönülésének Jógája

A hitet is a 3 guna hatja át. Az adott személlyel összhangban van. Amilyen természetű az ember hite olyanná fejlődik a természete. Tiszta, szenvedélyes, sötét. A beszéd legyen őszinte, ne mondjon az ember olyat ami igaz, de kellemetlen, de olyat sem ami kellemes, de hamis. (Manu Smriti) Az adomány amit rossz helyen, rosszkor, arra érdemtelennek adnak, tisztelet nélkül, sértegetéssel az tamasztikus. Amiért viszonzást várnak az radzsasztikus, aki arra érdemes személynek és viszonzásul semmit sem várva, jó időben, jó helyen ad az szattvikus. Bármit teszünk, ha nem ajánljuk fel a Legfelsőbbnek az nem ér semmit.

18. párbeszéd A Lemondás Által Való Felszabadulás Jógája

Összegzése az előző fejezeteknek, ezért ez a fejezet önmagában is sokat elmond. Isten legyen az ember életének egyetlen tárgya.

A karma a cselekvés csapdája, ha elvárunk érte valamit. Az én cselekszem és a cselekvés gyümölcsének elhagyása nem köt majd. 

Szádhana Csatustaja (4 eszköz): 1. helyes megkülönböztetés 2. vágytalanság 3.hatrétű erény : az elme derűje, érzékek feletti uralom, csömör elfordulás az érzéki élvezetek utáni vágyakozástól, tűrőképesség ( hideg-meleg), a guru szavaiba való hit, a tökéletes koncentráció az elme egyensúlya, így létrejön a 4. heves vágy a megszabadulásra, amely az előzőekből magától megvalósul-Utak a boldogsághoz című gyűjteményben olvashatunk róla.

 Ha az ember becsülettel elvégzi a teendőit ami ebben az életben ki van rá osztva, szíve megtisztul és eléri a mennyek országát. Amit meg kell tenned azt meg kell tenned. Hiába döntesz, hogy nem harcolsz a természet kényszeríteni fog.

Elmédet szegezd Rám (koncentráció), légy odaadó (meditáció), borulj le előttem (alázat, hogy elfogadom a mindenkiben ott élő Legfelsőbbet. Nem a személyiségét nézem. Önmagam elfogadása alap mások elfogadásához, ha megtapasztalom, hogy örök Lélek vagyok könnyebben elfogadom múlandó személyiségem) és eléred a Legfelsőbbet mondja Krisna.

Aki a Gítával foglalkozik áldott, de aki terjeszti is a legkedvesebb nékem. 

Összegezve: A helyes megkülönböztetés, hogy örök Lélek vagyunk és nem múlandó test alapvető tudás a lelki úton. Minden probléma oka a vágy. A cselekedetünk gyümölcséről vagyis eredményéről kell lemondanunk és kialakul a kötődésmentesség, vágytalanság. Elvárás nélkül cselekedjünk.

 A mű elmondja, hogy odaadással (meditáció két szemöldök közé koncentrálva) közben pránajámát végezve érhető el a Legfelsőbb. A tanítvány legyen mérsékelt evésben, ivásban, cselekedeteiben. Erkölcsi tisztaság, őszinteség nélkül nincs fejlődés. 

Az embernek ismernie kell magát a három guna tekintetében ( harag, kapzsiság, szenvedély tulajdonságokat fel kell ismerni, mert istentelenek  ) a három guna a tamasz, radzsasz, szattva ami megköti elméjét és elfedi a Valóság felismerését. Bármelyik túlsúlyba kerül nem érezzük jól magunkat. A Legfelsőbb a három guna felett található és odaadással tudjuk elérni (meditáció, kirtan, satsang). A két szemöldök között az Om vagy Isten nevére koncentrálva a figyelmet a Legfelsőbbre kell függeszteni. Tiszta szeretettel (odaadás= tiszta elme a jelen pillanatban) minden kedvezővé alakítható. Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg előttem!