A csendből születő jóság

 

 A nyaralásom alatt újholdnál a következő gondolatok születtek meg bennem. 

Megtanultam, hogy mindannyiunk útja más, és amit az egyik ember számára igaznak és felszabadítónak érzünk, az a másik számára talán egészen mást jelent.

Sokáig talán azt gondoljuk, hogy a szellemi fejlődés valami különleges dolog, hogy minél többet tudunk, minél többet meditálunk, minél mélyebb tapasztalataink vannak, annál messzebbre jutottunk.

Húsz év jóga és a saját belső utam során egyre inkább azt érzem, hogy a szellemi út értékét nem a különleges élmények, látomások vagy a megszerzett ismeretek adják, annak ellenére, hogy van sok tapasztalatom. 

A szellemi fejlődés nem azt jelenti, hogy egyre inkább meg akarjuk változtatni a világot. Talán inkább azt, hogy egyre tisztábban látjuk, mi az, amit valóban meg tudunk változtatni: önmagunkat. 

Ebből a belső változásból természetesen születhet szolgálat és mások felé fordulás.

Lehet valaki nagyon művelt a jóga területén a jóga filozófiájában, ismerhet sok mantrát, meditálhat hosszú órákon át, lehetnek mély spirituális tapasztalatai  és közben még mindig hordozhatja ugyanazokat a félelmeket, ragaszkodásokat, ítéleteket és önmagába zártságot.

Lehet valaki, aki egyszerűen csak igyekszik tisztán élni, szeretettel fordulni másokhoz, segíteni amikor tud, és amikor hibázik képes belátni és változtatni.

Talán ő már nagyon közel jár ahhoz, ami a lényeg. 

Számomra a jóga egyik legnagyobb tanítása éppen ez: nem az a cél, hogy különlegesebbé váljunk, hanem hogy egyre természetesebbé.

Egyre kevesebb félelemmel.

Egyre kevesebb bizonyítási vággyal.

Egyre több elfogadással, békével és jelenléttel.

A mantra, a meditáció, az ászana, a légzés, a szent szövegek, mind segíthetnek ezen az úton, de egyik sem önmagáért való. Eszközök ahhoz, hogy közelebb kerüljünk ahhoz a csendhez, amelyben már nem kell semmit tenni, csak jelen lenni és ezáltal feltöltődünk. 

Azt, hogy milyen magasra jutottunk a szellemi úton az mutatja meg, amivé közben váltunk.

Képes vagyok-e megbocsátani?

Képes vagyok-e szolgálni anélkül, hogy elismerést és bármit várnék érte?

Képes vagyok-e csendben maradni, amikor az egóm válaszolni akar?

Képes vagyok-e felismerni a bennem és a másik emberben lévő ugyanazt az Univerzális Erőt, akkor is amikor éppen nem szimpatikus.

Képes vagyok-e ítélkezés nélkül élni? 

Milyen gyorsan nyerem vissza a békém, ha  kibillent valami?

Talán ezek sokkal többet elárulnak a szellemi fejlődésünkről, mint bármilyen különleges tapasztalat.

Végül nem az számít, hogy melyik ösvényen érkezünk meg, hanem az, hogy útközben emberibbé, szeretettelibbé, elfogadóbbá és ezáltal szabadabbá válunk-e.

Ezt tanulom és ezt szeretném továbbadni abból, amit az évek során kaptam a jóga mesterektől, mint egy ember tapasztalatát, aki maga is járja az ösvényt.

Szeretettel várlak óráimon, programjaimon a Forma Stúdióba és a Csicserkó Jógaházba!