Amikor a csendből megszületik a szó.
Van egy minőség, ami nem tanít, nem követel, nem bizonygat.
Egyszerűen jelen van.
Csendes, tiszta, és amikor megszólal a szavai nem hagynak nyomot – csak igazságot.
Számomra Szaraszvatí ilyen.
Vaszant Pancsami ( 5 napos tavasz ünnep) idején (Most január 23-án kezdődik)– az indiai hagyomány szerint a tavasz első lélegzeténél – valami megmozdul. Nem látványosan. Inkább finoman. A belső térben elindul egy áramlás ami eddig várt.
A természet még alig mutatja, de a nedvek már elindulnak. Pontosan így van ez bennünk is.
A tavasz, az ébredés nem kívül, hanem belül kezdődik. Vaszant Pancsami a művészetek, az ékes szólás, a tudás istennőjének, Szaraszvatínak az ünnepe, de nem azé a tudásé amit felhalmozunk, hanem azé amit felismerünk.
Szaraszvatí nem zajos, nem szenvedélyes, nem harsány.
Fehér ruhát visel – a tiszta tudat színét. Nem új dolgokat ad, hanem segít lehántani mindazt, ami nem lényeges.
Ahogy tavasszal a természet a téli fagyból felenged, úgy hív bennünket is a lényeghez. Szaraszvatí a beszéd, a művészetek, a tudományok istennője – de mindenekelőtt a tiszta kifejezésé.
A hangé, ami nem bánt.
A szóé, ami nem manipulál.
A mondaté, ami nem bizonyítani akar. A vínán játszik – egy húros hangszeren.
Négy karral ábrázolják. Ez nem véletlen.
A hang akkor szép, ha a húrok összhangban vannak. Ez bennünk is így van:
az elme érti és befogadja, mert alázatos, az értelem felismeri és helyesen megkülönbözteti az igazat a valótlantól , az ego nem torzít, mert tudjuk kezelni, az emlékezet nem húz vissza, mert a múlt bölcsességgé érett. Amikor ez a négy együtt rezeg, a hang tiszta lesz és a szó igaz.
A hattyú tanítása – mit mondjak ki, és mit ne?
Szaraszvatí járműve gyakran a hattyú.
A hagyomány szerint a hattyú képes szétválasztani a tejet a víztől.
Ez a vivéka – a helyes megkülönböztetés képessége.
Nem minden igazság kíván kimondást és nem minden kimondott szó igaz.
A torokcsakra egyik legnagyobb próbája nem az, hogy merünk-e beszélni,
hanem az, hogy tudunk-e hallgatni amikor a csend igazabb.
Mikor jön el az a pillanat, amikor a szó már nem az egóból fakad,
hanem a lényegből? A hattyú a megvilágosodás jelképe, amikor tudom, hogy egy örök lélek vagyok nem pedig ez a múlandó test. A lelki út itt kezdődik.
Szaraszvatí gyakran lótuszon ül, vagy lótuszt tart a kezében- A lótusz nem tiszta vízben születik,
iszapból nő ki, sötétből. Mégis, amikor a felszínre ér, érintetlen marad, mert lepereg róla a víz. Ez Szaraszvatí egyik legfinomabb tanítása. Azt üzeni, hogyan
lehet a világban élni anélkül, hogy beleragadnánk. A lótusz gyökere a mélyben van, szára áthalad a zavaros vízen, virága mégis a fény felé nyílik. Így működik a tiszta tudat is. Tapasztalataink, múltunk, érzelmeink ott vannak –de nem kell, hogy meghatározzanak. A bölcsesség nem az, hogy nincs iszap, hanem az, hogy
nem azonosulunk vele.

A torokcsakra szintjén ez így jelenik meg: nem minden érzést kell kimondani, nem minden gondolat kér szót, csak az, ami már letisztult. A torokcsakra: ahol a szív hangot kap. A Vishuddha – a torok energiaközpontja – akkor tiszta,
ha amit gondolok, érzek és kimondok azonos.
Az elfojtott szó torokszorítássá válik.
A kimondatlan igazság feszültséggé.
A túl sok beszéd zajjá.
Szaraszvatí nem sürget.
Ő kivárja, amíg a hang megérik.
A magasabb szintű torokcsakra fénye nem kék, hanem fehér.
Ez már nem a személyiség hangja, hanem a léleké.
A lényeg, ami áramlik. A Szaraszvatí név jelentése is beszédes:
áramló, könnyű, élő tudás. Nem merev forma, hanem mozgás.
Amikor a tudás áramlik bennünk, nem kapaszkodunk bele a múltba,
és nem félünk a jövőtől.
A mala (imafüzér, mantraszámláló) Szaraszvatí kezében
a tudást és a spirituális fegyelmet jelképezi,
a mantra-meditációt és az összpontosítást,
az elme feletti uralmat, a belső csendet. Azt, hogy a valódi tudás nemcsak tanulás, hanem belső gyakorlat is.
Szaraszvatí kezében gyakran egy könyvet is látunk és a Védák anyjaként is emlegetik. Ez nem a "tanultság” jelképe. Ez a könyv a
Védák tudása. A „véda” szó jelentése:
tudás. Nem információt jelent, hanem
közvetlen belátást. A Védák nem azért születtek, hogy elraktározzuk őket az elmében, hanem, hogy
felébresszék azt a tudást, ami már bennünk van.
Érdekes, hogy január 23-a a magyar őshagyományban is különleges nap:
Boldogasszony eljegyzésének ünnepe.
A tiszta szövetség ideje.
Amikor az ember nem kifelé választ, hanem belül mond igent.
Nem csak egy másik emberre, hanem az életére.
Az útjára.
Az igazságára, a tisztaságra. A belső eljegyződés ideje. Megegyezik vaszant pancsami minőségével. Szaraszvatí Brahma hitvese. Brahma a teremtő princípium – az, aki formát ad, létbe hív. A teremtés önmagában nem elég.Tudás nélkül a teremtés vak, irány nélküli, széteső. Ezért Brahma párja Szaraszvatí. Szimbolikusan ez azt jelenti: nincs teremtés tudás nélkül, a teremtés, amely nem tiszta tudatból, nem tiszta szívből fakad, káosszá válik.
Talán most Te is érzed, hogy mire van szükséged. Hol vár benned a tavasz? Ez a felismerés fontos a fejlődés útján: AUM Aim Szaraszvatjai Namaha
Péntek esti 19.15 Mantra meditáció óránkon mindig elhangzik egy jóga tanítás is ami segíti a fejlődésünk. Szaraszvatíról szóló tanítást azért írtam meg blogbejegyzésben, mert az egyik résztvevő kérte, hogy osszam meg az órán hallottakat.
A program díjtalan. Szeretettel várlak! Minél többen zengetjük együtt a mantrákat annál nagyobb erő (Maha Sakti) keletkezik ami mindenki fejlődését, gyógyulását, békéjét segíti.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése