Pünkösd titka: a Szentlélek és az egységélmény

 Keresztény körben a Szentlélek eljövetelét és az egyház születését ünneplik Pünkösdkor. Az eseményekről az Újszövetségben, a Biblia apostolok cselekedeteiről szóló könyvében olvashatunk, amelyet Lukács evangélista jegyzett le:

 „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” 

A fent idézett bibliai történet alapján az egyházi szimbolikában a lángnyelvek vagy a galamb jelképezi a pünkösdi eseményeket. A galamb az Újszövetségben Jézus megkeresztelése óta a Szentlélek jelképe: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Lk 3,21–22) Éppen ezért a pünkösdi történetet ábrázoló képeken gyakran látható galamb.

Pünkösdkor a Szentlélek leszállásának jelentése:

belső ébredés,

egységélmény,

szeretet és béke,

élő kapcsolat az istenivel

A Keresztény szimbolika a szentháromság: Atya- Fiú- Szentlélek, a védikus filozófiában is háromasságban Sat- Csit -Ananda jelenik meg hasonlóan, Swami Jyotirmayananda szerint. 

Atya – örök forrás, Isten

Sat – örök lét

Fiú – megnyilvánult isteni tudat/Jézuson keresztül

Csit – tudatosság, tudás

Szentlélek – szeretet, kegyelem, élő erő

Ánanda – isteni öröm, üdvösség, boldogság

A hatha jóga, amit legtöbben gyakorolnak és ismernek a Raja(királyi) jógahoz vezet, melynek irodalmában Patañjali Jóga-szútráiban olvashatunk az Astanga-jógáról, a nyolc ágú útról, amely a tudat elcsendesítésén és megtisztításán keresztül az egység tapasztalatához vezet: 1. jama-etikai alapok, kapcsolat a világgal, 2. nijama-belső tisztaság és önfegyelem,3. ászana-testgyakorlatok, pránájáma- a légzés szabályozása, pratjáhára- az érzékek levállása a külvilágról és belső világunkról, dháraná-koncentráció, dhjána-meditáció, szamádhi-egységélmény.

A keresztény misztikában a Szentlélek nemcsak vallási fogalom, hanem élő, belső tapasztalat:

az isteni jelenlét,

a szeretet,

az egység,

és a kegyelem megélése

A jóga és a védikus hagyomány ezt más nyelven írja le , például tudat tágulásként vagy az Anahata-szívcsakra megnyílásaként, de az élmény minősége hasonló: megszűnik az elkülönültség érzése, és megjelenik az egység tapasztalata. A jóga és a védánta ezt gyakran a szívközpont megnyílásával társítja, különösen az Anahata tapasztalatával.

határtalanság,

együttérzés,

mély béke,

„egy vagyok az egésszel” érzés

A keresztény misztikában is találunk hasonló leírásokat a Szentlélek jelenlétéről vagy az isteni szeretet megtapasztalásáról. Nem véletlen, hogy a szív sok hagyományban a lélek
kapujának szimbóluma. 

A szívközpont, az Anahata híd az alsó és felső három energiaközpont között.

Az együttérzés, szeretet és elfogadás tere.

Míg az alsó központok inkább a személyes túléléshez, érzelmekhez és akarathoz kapcsolódnak, a felső központok a tudatosság, intuíció és spirituális megértés felé nyitnak.

A szívben találkozik a földi és a spirituális ember.

Ezért sok hagyomány szerint itt kezdődik az igazi lelki út:

amikor a tudás szeretetté, a spiritualitás pedig élő tapasztalattá válik és magától megvalósul a jama és nijama

A jógában a jama és nijama az etikai és belső tisztasági alapok, amelyek stabilizálják a tudatot, és előkészítik a mélyebb belső tapasztalásokat.

Jama – etikai alapok, kapcsolat a világgal

Ahimszá – nem-ártás

Szatja – őszinteség

Asztéja – nem lopás, tisztelet más értékei iránt

Brahmacsarja – az életerő tudatos használata, mértékletesség

Aparigraha – nem birtoklás, ragaszkodásmentesség

Nijama – belső tisztaság és önfegyelem;

Saucsa – tisztaság (testi és mentális, belső tisztaság nemcsak külső)

Santosha – megelégedettség, belső béke

Tapasz – kitartó gyakorlás, önfegyelem

Szvádhjája – önismeret, önmegfigyelés, szent tanulmányok, önképzés

Ísvara-pranidhána – önátadás az isteninek, egyfajta bizalom, ráhagyatkozás, lemondás

A jama  és a nijama  akkor válnak igazán élővé, amikor a tudat nem csak „szabályként” követi őket, hanem belső állapottá érnek.

Itt megemlítem, hogy Swami Jyotirmayananda szerint, ha a Biblia tízparancsolatot a védikus kultúra fényében tanulmányozzuk felfedezzük nagy jelentőségüket ebben a kultúrában is, sok hasonlóságot is találunk. Valójában , ha megfelelően megértjük, kiemelkedő fontosságúnak bizonyulnak minden vallási és erkölcsi tanításban. 

A szívközpont, az Anahata szintjén az erkölcsi értékek már nem erőfeszítésként jelennek meg, hanem természetes minőségként. 

Ebben az értelemben a jama és nijama „megvalósulása” azt jelenti, hogy az ember nem kívülről követi az elveket, hanem belülről válik azzá, amit a szív minősége már természetesen hordoz. 

A szív jógája a Bhakti, ez az óra típus a satsang, jó társaságban lenni, amit pénteken 19.15-től tartunk. A jó társaság Swami Sivánanda és tanítványainak tanításai. A jóga ugyanakkor nem egyetlen valláshoz kötődik, hanem spirituális tapasztalati út, amely különböző neveket és szimbólumokat használ arra, hogy az ember kapcsolódjon a Legfelsőbbhöz, a jelenléthez, a szív mélyebb valóságához. Isten szanszkrit neveit énekelve nem vallásként, hanem eszközként használja, hogy kapcsolódjon a minden név és forma mögötti egyetlen és örök istenivel. 

A Bhakti-odaadás, szeretet lényege nem egy külső forma, hanem a szív megnyílása: a szeretet, az önátadás, a bizalom és az egység megtapasztalása.

A pünkösd misztériuma így nemcsak történelmi eseményként értelmezhető, hanem belső spirituális tapasztalatként is:

a szív megnyílásaként, az elkülönültség oldódásaként és az egység felismeréseként. Ahol a szeretet, együttérzés és belső béke természetes állapot..