A boldogság tanítása

 

Az elmúlt napokban megnéztük A boldogság tanítása című dokumentumfilmet, amely a Dalai Láma gondolatit hozza közelebb a nézőhöz. A film után több helyen tartanak beszélgetéseket jógatanárokkal és spirituális tanítókkal, és ez engem is inspirált arra, hogy mélyebben elmerüljek , írjak a témában.

A Dalai Láma talán az egyetlen olyan vallási vezető, aki egész életem – immár 58 év – során folyamatosan jelen volt. Gyerekkorom óta újra és újra felbukkant a médiában, és valahányszor láttam vagy olvastam róla, mindig megálltam egy pillanatra. Különös személyes kapocs is fűz hozzá: ugyanazon a napon, július 6-án születtünk. Ez az apró egybeesés még inkább felkeltette az érdeklődésemet iránta, és közelebb hozta hozzám mindazt, amit képvisel.

A Dalai Láma jelenléte – akár a képernyőn keresztül is –  nyugalmat és derűt áraszt. Nem beszél bonyolultan, nem hivatkozik elérhetetlen eszményekre; egyszerű szavakkal képes megmutatni, hogy a boldogság nem a külvilágban, hanem a saját belső terünkben születik meg.

Nagyon tetszett az is, ahogyan a film bemutatta: a Dalai Lámát azért választották ki, mert egy korábbi lámának a reinkarnációjaként tartják számon – mégis teljes természetességgel beszél arról, hogy előző életéből semmire sem emlékszik. Ez a hozzáállás számomra különösen emberivé tette őt. Nem próbál misztikus szerepbe helyezkedni, nem állít magáról különleges képességeket, hanem egyszerűen elfogadja azt a feladatot, amit az élete hozott számára. Ez a szerénység és földközeliség még hitelesebbé teszi mindazt, amit tanít. 

Egy másik riportban amit nemrégen láttam úgy nyilatkozott, hogy ötéves kora óta készül a halálra , az eltávozásra. És mégis hozzátette: nem tudja, vajon amikor eljön az a pillanat, valóban képes lesz-e úgy átmenni, ahogyan tanítja és gyakorolja egész életében. Ez az őszinteség és emberi bizonytalanság számomra mélyen megérintő volt — mert megmutatja, hogy még egy olyan ember számára is, aki egész életét a tudatosságnak szenteli, a halál nem egy legyőzött, kiszámítható dolog, hanem az ismeretlen kapuja, amelyhez alázattal közelít.

A Dalai Láma hangsúlyozza azt is, hogy  egy életünk van – a mostani. És éppen ezért most kell boldognak lennünk, most kell megtalálnunk a békét, nem valami távoli jövőben vagy egy következő létben. Az ő értelmezésében a jelen pillanat a legnagyobb ajándék, ez az egyetlen tér és idő, ahol valóban cselekedhetünk, kapcsolódhatunk, fejlődhetünk. 

A buddhizmus boldogságról szóló tanítása valójában nem különbözik a jóga szemléletétől. Mindkettő ugyanarra a belső útra irányítja a figyelmet: arra, hogy a valódi béke és öröm nem kívülről érkezik, hanem a tudat tisztaságából, az elfogadásból és az együttérzésből születik meg. Bár különböző eszközöket használnak, közös üzenetük, hogy a boldogság nem cél, hanem egy állapot, amelyet a jelenlét, a tudatosság és a szív nyitottsága táplál.

A film egy légzőgyakorlattal indult, mint egy jóga órán, számomra ez egy derűs pillanat volt. Ahogy megszólalt az instrukció, a moziteremben hirtelen elcsendesedett minden: a popcorn zörgése is abbamaradt, és mindenki együtt kezdte követni a légzés ritmusát. Jó volt tapasztalni, milyen gyorsan kialakulhat egy közös, csendes jelenlét idegenek között is.

A filmben különösen megérintett a Dalai Láma egyszerűsége. Az, ahogyan jelen van — mosollyal, kedvességgel, közvetlenséggel — azt az érzést kelti, mintha bármelyikünk lehetne. Nincs benne semmi távolságtartó fennköltség vagy elérhetetlen misztikum; inkább egy derűs, bölcs ember, aki a saját emberi esendőségét is humorral és természetességgel vállalja. Ez a közvetlenség az, ami igazán közel hozza a tanításait, mert azt üzeni: a boldogság és a belső béke nem valami kiváltság, hanem mindannyiunk számára elérhető lehetőség.

A Dalai Láma tanításaiban újra és újra visszatér az a gondolat, hogy a világ békéje az egyén békéjéből születik. Ha egy ember nyugodtabbá, együttérzőbbé, kiegyensúlyozottabbá válik, az hat a környezetére, majd azon keresztül a tágabb közösségre is. Mint amikor egy kavics hullik a vízbe: a belül megteremtett csend és tisztaság apró hullámokat indít el, amelyek messzire érnek. A film is ezt az üzenetet sugallta – hogy a belső béke nem csupán személyes ajándék, hanem hozzájárulás a világ harmóniájához.

Arra bíztatok mindenkit, hogy nézze meg a filmet, és engedje, hogy elindítson egy belső úton. Mert a legfontosabb utazás mindig befelé vezet.

Szeretettel várlak jógázni! Hétfő 19.30 meditatív gerincjóga, Szerda 9.30 tradicionális integrál jóga, péntek 19.15 mantra-meditáció-tanítás (díjtalan)