A tudat szintjeiről

A koronacsakra arra tanít meg, hogy annál könnyebb az életünk, minél több ítélkezést hagyunk el. Ha zárt, az egyénnek nincs kapcsolata saját lelkével, csak a fizikai létezést fogadja el, fél a haláltól. Ha nyitott túlmutat a fizikai világon, az egyénben az egészség, a belső béke érzését teremti meg.

A Korona-csakra a legmagasabb tudati szintet szimbolizálja.

 Témái, kulcsszavai: megvilágosodás, egységélmény, egyetemes tudatosság, alázat, önátadás.
Itt feloldódik a te és az én fogalma. Bármikor megélhető. A kegyelemből fakad.
Kiszabadulunk az illúziók börtönéből, személyiségünk korlátait átlépjük.

Ha egészségügyi gondok, depresszió, elégedetlenség, becsvágy jellemeznek, nehéz önátadó életet élni.







A tudatosodás lépcsőfokain haladva minden szinten egy teljesen új világnézet bontakozik ki  mind magunkról, mind másokról és a világról.
Az egyénnek bármelyik szinten lehetnek magas megtapasztalásai, lelki élményei, bárhonnan ellátogathatunk a magasabb tudatállapotokba, meditációban vagy drogos állapot alatt is (egy jógi nem használ drogot). Az sem szükséges hozzá, hogy nagyon jó emberek legyünk, de az élmény elmúltával onnan kell folytatni, ahol éppen tartunk vagy még lejjebb csúszunk a gyerekkori tudatállapotok szintjeire ahol feldolgozatlan sérüléseink vannak. Ezeket a problémákat észre sem vesszük amíg feldolgozatlanok, személyiségünk részei azonban egy magasabb megtapasztalás után elindul a tisztulás. A nagyobb sérülések terápiája jól felkészült szakember feladata (egy terápia akkor eredményes, ha személyiség változás is követi), a jóga tradicionális integrál eszközei segítségünkre lehetnek egyensúlyunk megőrzésében a kisebb kibillenésekben. 


A fejlődés lépcsőfokai:

Az embrió tudatában nincs különbség a külső és a belső között azt érezzük amit az édesanyánk, ez a tudat legegyszerűbb állapota. A következő lépcsőfok az emóciók szintje amikor a fizikai határ kialakul, de az érzelmek még nem különülnek el. A második év táján alakul ki a fogalmi szint és megjelenik az idő érzékelése a testi funkciók kontrollálása. Negyedik szint a szerep/szabály elme (6-14 éves korig). Ezen a szinten csak azok a barátok akik egyetértenek velünk akik nem azokat nem fogadjuk el. Ha valaki más erkölcsű, gondolkodású akkor önkéntelenül is ellenérzésünk van ezen a lépcsőfokon. Fokozatosan tanulunk meg mások világába belehelyezkedni.
 



A világcentrikus látásmód nem egyenlő az egyenlőséget hirdető szemléletmóddal. Sokan vallják elméleti szinten, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, függetlenül a kulturális származásunktól. Habár nem tették meg azt a tudatfejlődési lépést, ami ezt a látásmódot eredményezné, mégis ezt hangoztatják és úgy viselkednek, mintha már ott lennének. Sok mindent megtanulhatunk könyvekből, előadóktól, mesterektől, sőt tovább is adhatjuk a tudást másoknak, de az még nem jelenti azt, hogy azon a szinten van a tudatállapotunk is. Akinek a tudata elért stabilan egy szintet az mindig rálát az alacsonyabb tudatállapotokra, azonban lentről felfelé nem lehet látni.

A hatodik szinten  azt éljük át, hogy nincs jobb és rosszabb, nincs értelme a megkülönböztetésnek. Nagyon kevesen jutnak el erre a szintre.


Ezen az úton mindig csatlakoztak egymáshoz a hasonló gyakorlatokat végző emberek. A jóga tradíciók szabályokat dolgoztak ki, melyek segítik a tudat fókuszálását. Egy hiteles guru nagyon tiszta ember, isteni életet él mint pl. Sivananda mester. Nem mindegy, hogy kinek a tanításait követjük és milyen a személyisége (kivéve, ha teljesen megvilágosodott). Nagyon fontos, hogy az egyszerű tanítók mögött is álljon egy hiteles jóga tradíció, guru.  






A hetedik szakasztól a tudatszintek a megfigyelő én szintjei. Egy jóga gyakorló képes eljutni a hetedik pszichikus szintre ahol tudatát állandó éberség járja át és megfigyeli gondolkodását, önmagát.  

A nyolcadik szint a szubtilis szint ami a gondolatoktól, érzelmektől is finomabb szint. Áldás, fény, egység érzés. Szavakban nem lehet leírni.

A kilencedik szint az oksági szint ahol nincs gondolat csak üresség. Ez nem egy sötétség, hanem egy éber tudatosság a teljesség állapota. A szabadság, az elengedettség az állandó változatlan tiszta létezés.

A tizedik szint az isten tudatosság ahol már nincs jelen a megfigyelő. Ez a teljes megvilágosodás.

Nekünk a hétköznapokban oda kell eljutnunk, hogy családunkba és tágabb környezetünkbe is megértést és békét vigyünk, minden ember jól érezze magát társaságunkba. Ez csak úgy lehetséges, ha megbocsátó, elfogadó, önzetlen, tudatos emberekké válunk. A tudattalan tisztításával magasabb pszichikus tudatállapotok megélése nélkül is elérhetjük ezt.