Találkozásom a halállal
Most van halottak napja. Ez inspirált erre az írásra. Gyerekként szerettem a temetőbe járni, a gyertyagyújtást halottak napján pedig kimondottan vártam. Aztán ahogy teltek az évek és érzelmekkel is kötődtem az elhunytakhoz szép lassan megváltozott ez. 2011-ben első indiai utam egyik állomása a Varanasi halottégető volt . Varanasi sikátoraiban mindennapos esemény, hogy egy hordágyon anyagba becsomagolt hullát visznek a halottégetőbe és jeleznek, hogy adjál szabad utat. A Gangesz parton lévő építményen a halottégetést távolból lehetett nézni vagy a lépcsőkön lehetőségem volt felmenni és egyszerre több hulla égetését látni a máglyán. Az utóbbit választottam, a tűz melegét is éreztem a testemben. Érdekes módon inkább feltöltő élményként éltem meg, annak ellenére, hogy a lehullott végtagokat a szemem láttára csipesszel dobták a Gangeszba. Ugyanezen az úton Teréz anya menhelyén is jártunk és a torzszülöttek meglátogatása után a haldoklók meglátogatása is a programba szerepelt. Ettől sok