Gondolataim március 15-én
„Keressetek, kutassatok, mert az egész
világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának
gyarapítására, mint a magyar társadalom az ős indiai kultúra
tárházában.” Kőrösi Csoma Sándor
Első indiai utam szervezésekor legfontosabb szempontom az volt, hogy elmenjek Kőrösi sírjához, már 16 évesen tanulmányt írtam az életéről, amit középiskolásoknak hirdettek meg 1984-ben születésének 200. évfordulóján.
"Dardzsilingbe helyezték végső nyugalomba a Kancsendzönga árnyékába", befejeztem írásomat és elképzeltem, szinte átéreztem a helyet, ami nagyon távolinak tűnt.
27 év múlva ott állhattam Leveles Zoltán Harijan hindu-magyar szerzetes vezetésével, aki egyébként vajdasági magyar születésű, ahogy az én felmenőim közül is páran.
Magyar dalokat énekeltünk Dardzsilingbe, könnyek szöktek a szemembe akkor és most is. Mindig sírnom kell, ha a Szózatot vagy a Himnuszt énekeljük.
Magyarnak lenni lelki minőség!
Eleinte nem értettem, hogy az én magyarság tudatommal, haza szeretetemmel, hogy lehet, hogy a szanszkrit mantrák éneklése segít elengedni érzelmeimet és miért pont ettől vagyok jól. Most már tudom, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy a gyökereim ide nyúlnak vissza.
A szanszkrit mantrák az ok nélküli boldogság állapotába repítenek, ahol nincs sírás, bánat, felfokozott öröm, csak a létezés maga.
Befejezés Kőrösi Csoma Sándortól:
"Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal."
"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."
Első indiai utam szervezésekor legfontosabb szempontom az volt, hogy elmenjek Kőrösi sírjához, már 16 évesen tanulmányt írtam az életéről, amit középiskolásoknak hirdettek meg 1984-ben születésének 200. évfordulóján."Dardzsilingbe helyezték végső nyugalomba a Kancsendzönga árnyékába", befejeztem írásomat és elképzeltem, szinte átéreztem a helyet, ami nagyon távolinak tűnt.
27 év múlva ott állhattam Leveles Zoltán Harijan hindu-magyar szerzetes vezetésével, aki egyébként vajdasági magyar születésű, ahogy az én felmenőim közül is páran.
Magyar dalokat énekeltünk Dardzsilingbe, könnyek szöktek a szemembe akkor és most is. Mindig sírnom kell, ha a Szózatot vagy a Himnuszt énekeljük.
Magyarnak lenni lelki minőség!
Eleinte nem értettem, hogy az én magyarság tudatommal, haza szeretetemmel, hogy lehet, hogy a szanszkrit mantrák éneklése segít elengedni érzelmeimet és miért pont ettől vagyok jól. Most már tudom, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy a gyökereim ide nyúlnak vissza.
A szanszkrit mantrák az ok nélküli boldogság állapotába repítenek, ahol nincs sírás, bánat, felfokozott öröm, csak a létezés maga.
Befejezés Kőrösi Csoma Sándortól:
"Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal."
"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése