A négy életszakasz-életterv





  A mi kultúránkban nem divatos élettervet készíteni, ha tanulmányozzuk a védákat minden kérdésünkre választ kapunk.

A védák szerint az életünk négy szakaszra osztható, melyeket a négy Ashramnak hívnak. Ezek a következők: brahmacsarja (diákévek),grihaszta (háztartást fenntartó időszak), vanaprasta (erdőlakó) és szannyasza (lemondás szakasza).






Tradícionálisan, régen mit jelentett a négy életszakasz?

Brahmacsarja

"Az első szakasz  a guru mellett tanítványként (brahmacsari) való életperiódus, a szentírás tanulmányozása és az életben szükséges gyakorlati ismeretek megszerzése. Ebben az életszakaszban, mely már 8 éves kortól elkezdődhet és körülbelül 25 éves korig tart, a tanítvány a mesterét szolgálja, a szabályok és az erkölcs  szerinti életet éli.Tanulmányai befejeztével a tanítvány rendszerint házasságot köt és belép a grihaszta szakaszba.(griha = ház)

Grihaszta 


Ebben a szakaszban a férj és feleség vagyonszerzésre törekszik és gyerekeket nevelnek. Ez volt az az időszak, amikor a „purushharta”-k legnagyobb részét megvalósították, a Védák által leírt 4 fő célját az életnek. 

A négy cél a következő: kama(vágy), artha (gazdagság, vagyon) dharma (becsületesség, tisztesség) és moksha (felszabadulás, megszabadulás). Ebből a négyből az első három teljesül a grihaszta szakaszban.
Az anyagi javak élvezete során, a szex és a gyermekvállalás által a vágyak és kívánságok megvalósultak, a házasélet természetes részeként, a dharma (becsületesség, tisztesség) szabályai szerint. A személyes vagyon nem elítélendő, ellenkezőleg, a háztartást vezetők kötelessége volt bizonyos mennyiségű vagyon felhalmozása, legalább annyi vagyoné, amellyel el tudta tartani a családját.

Vagyonosnak lenni még több lehetőséget jelent áldozatok hozására és jótékonyságokra, ezáltal jó karmát létrehozva az adományozó számára. Az érzéki öröm bizonyosan nem volt megvetendő, elítélendő, hanem az élet törvényes részének tekintették.


Vanaprasta és szannyasza


A következő szakasz a Védák leírása szerint: a vanaprasta (erdőlakó-remete)
A családi feladatok megszűnése után a férj és a feleség az erdőbe költözött, hogy a sadhanának szentelhessék magukat(spirituális gyakorlás). Ez vezet el az utolsó szakaszhoz a szannyaszához (lemondás).

A feleség belegyezésével a férj szannyaszin-ná válhatott és feladhatta minden világi tulajdonát. Minden más cél, mint például a vágy kiélése (kama), vagyon (artha) elhagyottá válik ebben a szakaszban, annak érdekében, hogy a negyedik és egyben végső cél megvalósulhasson a moksha a felszabadulás, megszabadulás a születés és halál körforgásából."


Mit jelent a négy Ashram számunkra ma?


"Ha a belső jelentést vizsgáljuk, akkor az ősi rendszer talán adhat néhány útmutatást az életünkhöz.
A fent leírtak szerint a négy ashram fő jellemzője, hogy az életet az Isteni felé irányítják.
A mai emberek többségének életstílusához legközelebb -a fenti négyből- a háztartást vezetők (grihaszta) szakasza áll. A brahmacsarja és a szannyasza azonban sokkal több készséget (hajlandóságot) igényelnek szigorú szabályok követésére, valamint a szigorú fegyelem és megszorítások elfogadására.

Ez a két szint eléggé hasonló ezeket tekintve, de amíg a brahmacsarja keményen rá akarja nevelni az ifjút a spritualitásra („meggyökereztetni benne”) mielőtt tényleges kapcsolatba kerül a világgal és annak számos kísértésével (csábításával), addig a szannyasza célja az, hogy elszabadítsa az illetőt a világtól azután, hogy egy teljesértékű életet leélt benne. Az az elme, amely nem kapott brahmacsarja neveltetést túl gyenge és elesett lesz ahhoz, hogy ellenálljon a saját világi tendenciáinak és képtelen lesz lemondani a világról.

A brahmacsarja alapot ad ahhoz, hogy boldog életet éljen az illető a háztartást vezető szakaszban.

A mai világban a brahmacsarja időszakban többnyire világi tudást szerzünk, szakmát tanulunk kb. 25 éves korig, így a háztartást vezető életszakaszban kialakul az az anyagi biztonság aminek eredményeként az egyén spirituálisan fejlődni tud, egy erős és megtisztított elmére tehet szert, amelyet a világi élet sok szorongása és aggodalma nem tud kikezdeni. A biztos spirituális szemléletmód megszerzése meg fog maradni az élet felfordulásaiban és instabilitásaiban is és az erdőlakó életszakaszban teljesedik ki.

Az utolsó lépés a szannyasza nem jelent elfutást az élettől, hanem annak befejezését, (elvégzését) tökéletességet. Az érett alma is lehullik a fájáról.
Ez azt mutathatja, hogy egy aktív élet és a spiritualitás együtt járhatnak és együtt is kell járjanak legalább egy bizonyos időszakban. 
Érvényes ez még ma is?

Sok dolgot tanulhatunk az élet négy szakaszából az ashramadharmából. Mindenekelőtt meggyőződhetünk arról, hogy a világi kötelezettségek és felelősségek nem akadályai a spirituális ösvényen járásnak.
Ellenkezőleg, a grihaszta háztartást vezetők szakasza igazán a rendszer szívét alkotja.


Keveseknek adatik meg, hogy a brahmacsarja szakaszból közvetlenül a szannyaszába lépjen át, tisztán spirituális életet élve, a munkában és/vagy a családban töltött idő helyett. Aki egy egészséges spirituális életstílust alakít ki, legyen ez akár tanulás révén, vagy jó példa követése által, vagy saját erejéből, mert megérezte, hogy ez egy áldás lesz a további életére ez az önkontroll magas fokát követeli meg.

Az élet célja-ahogy ezt a Védák látják-a moksha elérése, azaz felszabadulás (megszabadulás) az ujjászületési körforgásból, vagy egyesülés az Istenivel.
Erre az egyesülésre a másik szó a jóga. A jóga összes ága ehhez az egyesüléshez vezető utat hivatott segíteni.


Az élet derekán:


Ez az az időszak, amikor az emberek általában szellemi képességeik, sikereik csúcsán vannak. A legtöbb ember ekkor éri el a karriere csúcsát is.

Ennek a korszaknak az a veszélye, hogy az egyént túlságosan a világi gondok és ambíciók kezdik irányítani. Mindig fennáll a veszélye önmagunk elvesztése a pénz, hírnév és hatalom  utáni erős sóvárgásban. Ezért írják le a Védák, hogy milyen áldozatokat és kötelezettségeket kell vállalni ebben az életszakaszban. Ezek a társadalmi jólét biztosítását célozzák, ugyanúgy, ahogy a háztartást vezetők biztosítják a saját jólétüket. Aki a vagyonát arra használja, hogy jót cselekedjen általa, az  ezen a jó karmán keresztül jó jövőt biztosíthat magának, valamint további lelki feljődést.

A világi életnek nincs önmagában valódi értéke. A jelentősége és az értéke az az érés, jóság és pozitív attitűd, amit általa lehet elérni. Közelebb kellene, hogy vigye az egyént az Istenihez. Az anyagi javak sok jó cselekedet megtételére adnak lehetőséget.
Ennek az életszakasznak a kihívása: jelen lenni a világban, de nem hagyni, hogy a világ uraljon minket.

A Védák szerint csak ha az Istent tekinti valaki életcéljául, akkor lesz egyszer majd képes könnyek, keserűség és ragaszkodás nélkül lemondani a világi dolgokról.


Modern erdőlakók?


 
Ennek az időszaknak (kb. 50 éves kor után fokozatosan) a természetes tendenciája az egyén életére való visszatekintés, amely történhet sajnálkozással, vagy a régi szép idők visszatérésére irányuló vágyakozással. Jó esetben megelégedettség tölti el az embert, de mindenképpen fontos, hogy gyümölcsöző irányba induljunk el.A Védák azt tanácsolják az idős embereknek, hogy fokozatosan mondjanak le világi kötelezettségeikről és felelősségeikről és szánjanak minél több és több időt a spirituális (lelki) gyakorlatokra, mint például a meditáció, mantra éneklés. Az öreg embereknek mentesnek kell lenniük az anyagi gondoktól, mert az aggódás  csak erősítené a fogságot. Nagyon egészséges, ha az idős emberek megtartanak egy kevés, de könnyű feladatkört, mert kell, hogy érezzék: rájuk még szükség van. A végső lemondás időszaka 75 éves kor után kezdődik, amikor még több időt kell hagyni elmélkedésre és az utolsó útra való felkészülésre.


A lényeg 

A jóga célja az Isteni Valósággal való egyesülés. Amikor ez az egyesülés létrejön, akkor a születés és halál körforgása véget ér.
Mindezt szem előtt tartva a Védák meghatározták az élet négy szakaszát azért, hogy az élet-utazást sikeressé és békéssé tegyék. Az ember élvezheti az életét a földön mialatt a legjobban kihasználja a drága lehetőséget (alkalmas időt), majd végül olyan örömtelien hagyja el a testét, ahogyan élt benne, és elnyeri a megszabadulást. 

Ez az ashramadharma szelleme, a négy szakasz. Az egyén azáltal, hogy életét az Isteni felé irányítja és a világot szolgálja, átlépheti az ego határait és elnyerheti a mokshát, a megszabadulást.

Felhasznált irodalom: "A négy Ashram"
 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kicseri böjthöz, fogyókúrához

Újévi üzenet a numerológia tükrében

Szeretet Forrás