A tudatos teremtésről (50.szülinapom margójára)

Egyszer már írtam a tudatos teremtésről, hogy nem hiszem azt, hogy mindenkinek mindent lehet. Vannak korlátaink amit jobb, ha elfogadunk, mert soha nem fogjuk megismerni az önfeledt ok nélküli boldogság örömét. Ezzel nem mondtam azt, hogy ne feszegessük a korlátainkat, de a jelek úgy is megmutatják, ha változtatni kell hozzáállásunkon. A korlátainkat pedig ismernünk kellene, hogy tudjuk, hogy mit kell bontogatni. Ahogy a testgyakorlás közben szoktam mondani, a jóga nem a teljesítményről szól, hanem a korlátaink megismeréséről és elfogadásáról, tanuljunk meg jólesően belehelyezkedni abba ami megadatott és a többi jön majd magától. 


50. születésnapom volt az első amire kimondottan tudatosan készültem. Megterveztem kb. fél éves előkészülettel a zarándokutam. Bajára akartam leérni születésnapomra ahol 1968 július 6-án születtem. Mindig az érzelmi intelligenciámra támaszkodva haladtam az utamon, így elindultunk. 




Aztán 50 km után zarándoktársam térde nem engedte, hogy tovább menjünk. Persze folytathattam volna, de amikor láttam férjem arcán az örömöt, hogy egy lastminute úttal akár egy Görög szigetecskén ünnepelhetnénk, úgy döntöttem, hogy szülinap ide vagy oda majd később folytatjuk, most pihenjen. Ennyit a tudatos teremtésről, 5 perc alatt túl voltam rajta alkalmazkodtam a helyzethez, azt azért nem mondom, hogy a hiszti csírája nem bukkant fel. Miért alkalmazkodtam? A jeleket figyelni kell, az pedig a bölcsességeden múlik, hogy hogy döntesz. A visszahatás nem marad el!

A lastminute lehetőség Krétára vitt bennünket, kb. olyan áron amibe a zarándokút került. Megkérdeztem az utazási irodába, hogy hova megyek? (Igy sem utaztam még sehova!) Balira hangzott a válasz. Balira Krétán? Balin 2015-ben jártam és azóta a szívem csücske, sokat gondolok rá nagy-nagy szeretettel. Az üzletünkbe azóta frangipani virágok díszelegnek itt is ott is, mindenkinek hoztam a hajába plasztikból. Sőt egy kérésem volt, hogy egy élő tövet szeretnék szülinapomra, amit sikerült is beszereznie férjemnek a zarándokút előtt, de már ezt megelőzően egy kozmetikai vendég is megajándékozott egy élő virággal.













Balira érkezvén gyorsan megtaláltuk azt az utcát ahol egy gyönyörű frangipanifa állt, így minden nap jutott a hajamba és a szülinapomra is. Az éttermet ahova először bementünk 1968-ban alapították és pont 50 éves volt, mint én is. A szállásunk tengerre nézett így utolsó lehetőségként is és szuper hetet töltöttünk Balin. Amikor a zarándoklaton Bajára kellett volna érkeznem akkor egy gyalog túrán Balosra érkeztem Krétán. Utolsó képem egy friss narancslé volt frangipanival, gondoltam felhasználom a nyári böjt képanyagához.

















Haza érkezvén kolléganőim is megköszöntöttek.
Narancstortát kaptam marcipán frangipanival. Persze kiderült, hogy ők sem ezt akarták, de bedöglött a sütője annak akit megbíztak és így a cukrászatban ahol megrendelték a sima csoki tortát, ott véletlenül narancsosat adtak. Véletlenül?
A házassági évfordulónkra vásárolt portugál csempét amin narancsfa áll tavasszal tettük ki a házunk falára, bent a kertben épp ontja termését a mandarin fám. Algarveben élvezettel fényképeztem a narancsfákat és a narancsligetek bódító illatát az orromban még mindig érzem.



.



















Feltárult elmém tartalma a születésnapomon, ezt vonzottam tervezetlenül. Az élet más szülinappal ajándékozott meg, mint ahogy terveztem. Azonban a zarándoklat első két napja csodálatosan sikerült, ezért várom a folytatását, ha eljön az ideje. Indulásunk előtti utolsó  munkanapomon utolsó vendégként egy kedves nénit szépítettem 80. születésnapján. Elmondta, hogy holnap ünnepelnek a családdal Pilisszentivánon egy tóparti étteremben. Még soha nem jártam arrafelé, de csodák csodájára abban az étteremben fejeződött be a zarándokutam, mert a zarándok szállás tulajdonosa ott vendégelt meg bennünket amíg a szoba elkészül. Véletlenek nincsenek, az élet alázatra, elfogadásra nevel!








  



A tudatos, akarattal elért teremtésről pedig az a véleményem, hogy pont az út kínálta örömöt veszi el. A spontán dolgok a legjobbak amikor az élet felkínálja a lehetőséget, mert a benned lévő szeretettel táplált dolgoknak életre kell kelniük. A szeretet útja az amit az élet támogat, hogy ezzel is segítse a lelki fejlődést. Az út a fontos nem a cél, ahogy szokták mondani.

Akkor induljon a B oldal, ahogy Patarcsits Zsuzsi (általános iskola első osztályban mellette ültem az első napon) üdvözölt a szülinapomon!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerincközpontú jóga

A három erő mely életünket befolyásolja és az ayurvedáról