Bácsalmás-életfeladatok

Bácsalmás könyvtár

Mindannyian születünk valahová, azt mondják a jóga mesterek , hogy nem véletlen , hogy hova, mert ott van a feladatunk, ott kell jobbá tenni környezetünk és a hozzánk tartozók életét.


Bácsalmáson abban a házban ahova 1968-ban megérkeztem, lakott egy bácsalmási születésű Szentendrén élő 1960-ban elhunyt festőművész, Boromisza Tibor anyai ági rokona a "Kovacsics néni". Kaptam tőle ajándékba a családi porcelánokból egy madár mintás teás bögrét, de sajnos még óvódás koromban eltörtem. Azonban elevenen él bennem a képe, szeretettel, csodálattal néztem, simogattam rajta a barna madarakat, így örökre velem maradnak.








18 évesen Szentendrére érkezvén egyből feltűnt a bácsalmási születésű festőművész háza és
emlékszobája, habár akkor még nem tudtam, hogy az anyja Kovachich volt. Bácsalmásról Szentendrére az utat az élet támogatta. Az évek múlásával nem rég, fodrász kolléganőm beküldte kozmetikámba a festőművész lányát Katalint, akivel egymás melletti utcában lakunk 30 éve, azonban nem ismertük egymást. (A vonzás törvénye ilyen, csak nem minden tudatosul)

Szentendre Boromisza emlékszoba

Első beszélgetésünk közben kiderült, hogy egyszer járt Bácsalmáson édesapja szülővárosában, amikor születésének 100.évfordulóját ünnepelték. Megemlített egy családfakutatót akitől sok mindent meg tudott  családjáról és nagy hálát érzett. A családfa kutató véletlenül apukám barátja volt. Apukám is mindenkinek kutatta a családját, munkája mellett kedvelt időtöltése volt. Sok olyan dolgot tett, adományozott önzetlenül, amivel másoknak segített, de mindig kérte, hogy a nevét ne említsék meg. Háttérben maradt, a jóga mesterek azt  mondják, hogy az önzetlenség e módja az igazi önzetlenség.


Eltelt egy pár év, Kati néni a 80-as éveit járja, ritkán jön.( Első unokája esküvőjére készültek és a rokonságot sminkeltem. A rokonság semmit sem tudott a kapcsolódásról, de én tudtam, hogy nem véletlen, hogy hozzám jöttek.)
Második beszélgetésünkkor elmondta magáról, hogy nagyon elégedett az életével. Erős a hite, ugyan nem jár templomba, de édesapja jógázott élete végéig. Kőrösi Csoma Sándort nagyon nagy szeretettel emlegette és minden mondatához tudtam volna csatlakozni, mintha folytatnék valamit amibe édesapja belekezdett vagy amit elveszített és én pont azt kaptam meg az elmúlt években. Azt mondta az élet egy csoda és semmi sem véletlen. Én csak hallgattam és arra kért, hogy mondjak már valamit.(Nem tudhatta mi zajlik bennem.)





A történet után nem sokkal meghívtak a bácsalmási könyvtárba egy beszélgetésre, abba a könyvtárba ahol 16 évesen tanulmányt írtam Körösi Csoma Sándor életéről születésének 200. évfordulóján, nem tudtam miért érintett meg a pályázat (mivel a középiskolában senki sem jelentkezett rá), de lelkesen bogarásztam az adatokat és első indiai utam szervezésekor fontos szempont volt, hogy magyarként elmenjek a sírjához.
Az információk birtokában felmerült bennem, hogy talán nem  véletlen a vonzódásom.

Lezajlott a beszélgetés és jóga óra a könyvtárban a Kovachich család volt kúriájához közeli épületben, ahol ma gyermekotthon működik.
Az volt az első gondolatom amikor megemlítették, hogy folytathatnánk a jóga órákat, hogy adományos alapon a gyermekotthonnak felajánlva tenném ezt vagy ingyen, így a kör bezárul.





 Hiszem, hogy az adottságok amit  hozunk szüleinktől egy lehetőség arra, hogy beteljesítsük  az életfeladatainkat: pl. szolgálat, tanítás. A feladatok lelki fejlődésünket segítik és az élet akadályokat sem gördít elé, hanem támogatja, habár tenni azért kell értük. Életfeladataink gyermekkori vágyainkban is megmutatkoznak. Például gyermekként énekelni  szerettem volna, de csak most érkeztem meg hozzá, sok más feladat teljesítése után. Az élet csodálatosan támogat benne!  Életfeladataink megvalósításában szabad akaratunk van, habár hiszem, hogy van egy sorrend ami türelemre, elfogadásra, alázatra, szeretetre nevel.

Bácsalmás gyermekotthon és plébánia

 A karma megváltoztathatatlan, előző életek cselekedetei határozzák meg, hogy hova születünk, kik vesznek körbe, mit kell megtapasztalnunk, hogy kijavíthassuk hibáinkat és tovább vigyük amit elkezdtünk, tudatosságunkat emelve. Olyan ember vagyok aki csak a tapasztalatnak hisz, ezek a tapasztalatok megerősítenek abban, hogy véletlenek nincsenek. Minden mögött van egy láthatatlan szál ami a hasonló gondolkodású embereket összeköti, nem véletlen vannak egymás közelében, de erre nem minden esetben látunk rá.
( "Előző életek emlékei" régebbi írásom kapcsolódik a fentiekhez)



 

Bácsalmás könyvtár

Te elgondolkodtál-e már azon, hogy milyen karmával születtél, milyen életfeladatokkal tudtál lelkileg fejlődni?

Elgondolkodtál-e már azon, hogy milyen életfeladatokat, lehetőségeket támogatott az élet?
Vagy olyan dolgokat szeretnél aminek még nincs itt az ideje? A jelekből észre veheted és abból is, hogy nem érzed jól magad.


A jóga 90 %-a az életben zajlik, (karma és bhakti) elődeink és a mi önzetlen, önátadó cselekedeteink, elfogadásunk határozzák meg életünk minőségét , a jóga szőnyeg (hatha- rádzsa és dzsnyána) a testgyakorlás, meditáció és a tudás útja a befelé figyelést a tudatosodást segítik.

A Védák az emberiség egyik legrégebbi feljegyzései, India legrégebbi irodalmi emlékei. A harmónia megteremtését segítik. Kőrösi Csoma Sándor is Indiába keresett, kutatott, nem véletlen hisz a magyarság gyökerei e kultúrába nyúlnak vissza. A napokban az interneten találkoztam Boromisza Tibor versével: "Keletről jöttem" címmel.

Védánta szó szerint fordítva a tudás vége. A védikus irodalom írása szerint minden emberi élet célja megérkezni a jógához, aki jógázik az biztos, hogy az útján van. Jóga szó szerint egyesülést, összefonódást jelent, elkülönült lélekként megélt énünk egyesülése az örökkévalóval (Önvalóval, Istennel, Brahmannal). A bölcsek szerint azért születünk újra és újra, hogy ezt megtapasztaljuk.